Az Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata által meghirdetett „Civil Alap szakmai programok megvalósítása 2019” nyertes pályázata jóvoltából, és a Csere Kör Közösségi Egyesület hozzájárulása segítségével valósult meg 2019. június 29-én Szilvásváradon a Felsővárosi Gyerekek Baráti Körének 2018-2019. tanévzáró kirándulása. Fontosnak tartjuk, hogy az idősebb és fiatalabb generációk közös időt töltsenek egymással, ezért a nyugdíjas korosztály képviselőit is meghívtuk a kirándulásra.

2019.június 29-én 8:30-kor induló busszal és személyautókkal utazott a társaság Szilvásváradra. Szilvásvárad Magyarország és az egriek egyik legkedveltebb kiránduló helye. Az őskortól lakott középhegységi jellegű völgy a latin sal alcali után szalalkálinak nevezett hamuzsír égetése után kapta a nevét.

Érkezésünket követően a Szilvásváradi Erdei Kisvasúttal a Szalajka-völgy bejáratánál lévő Fatelep állomásról indultunk és a végállomásig vonatoztunk, a Gloriette-tisztásig. Vonatozás közben megtudtuk, hogy a kisvasút Márkus Ágoston egri mérnök tervei alapján készült keskeny nyomtávú, gőzüzemű erdei vasút, mely 1908-ban kezdte meg működését. 1910-ben lovag Wessely Károly adta őrgróf Pallavicini Alfonz Károlynak, aki a második világháborúig üzemeltette. A harmincas években (majdnem 30 km hosszú vonalon) főleg a faanyag, és mészkő szállítására használták. Jelenleg a vonal hossza közel 5 km.

A tisztáson letelepedtünk az egyik terebélyes lombú fa árnyékában. A Gloriette-tisztáson álltak egykoron a Szalajka falu házai, majd később a Pallavicini család vadászháza és egy gloriette (pavilon), melynek a helyét még ma is fel lehet fedezni.

A tisztáson töltöttünk közel 3 órát. Ez idő alatt játszottunk, ettünk, ittunk, sokat beszélgettünk és nevettünk. A fiatalabb generáció képviselői nagy érdeklődéssel hallgatták az idősebb korosztály régi történeteit, visszaemlékezéseit. Volt köztünk néhány idősebb hölgy, aki már 30-40 éve nem járt Szilvásváradon, a Szalajka-völgyben és örömmel állapította meg, hogy nagyon sokat fejlődött és példamutató az, ahogyan a szilvásváradiak törődnek az értékeikkel.

Az Istállós-kői-barlangban nem mentünk fel, mert az idős társainknak, akik 70+ korosztályhoz tartoznak, nehéz lett volna a ma már üres barlanghoz a Szalajka-forrás mellől induló szerpentin jellegű turistaúton felmenni. Azonban beszélgettünk arról, hogy ebben a barlangban találták meg a Bükk hegység leggazdagabb őskori leletanyagát: tundraszarvas, barlangi medve csontok, az ősember kő- és csonteszközei, használati tárgyai. A barlang háromszög keresztmetszetű, 45 méter mély, 9-10 méter széles, 4 méter sziklaüreg, melynek rétegvastagsága 2 méter.

“Válasszunk bármilyen úti célt, ne felejtsük el soha, hogy ne hozzunk magunkkal mást, csak fotókat, és ne hagyjunk ott mást, csak a lábunk nyomát.” Simon G. Dures

Pihenés és piknik után elindultunk a Fátyol vízeséshez. Ez a Szalajka-völgy legcsodásabb és legkedveltebb helye, ami 17 méter magas és nemcsak a völgy, hanem hazánk egyik legszebb természeti jelensége, kiemelkedő természetvédelmi értéket képvisel.

Rövid séta és történetmesélést követően megérkeztünk a Szikla-forráshoz. Ez a forrás a Bükk hegység egyik legnagyobb vízhozamú karsztforrása. Ritka és gyönyörű természeti jelenség, ahogy a forrás kristálytiszta vize a barlangjáraton keresztül a felszínre tör. A Szalajka-völgy egyik legfontosabb geológiai kincse a Fátyol-vízeséstől nem messze helyezkedik el. A Szalajka-völgy jobb oldalán a 2-3 méterig járható barlangjáraton, szemet gyönyörködtetően lép a felszínre. A lehulló csapadék az agyagpalából álló vízgyűjtőn a felszínen folyik le, míg a kibukkanó mészkősávhoz ér. A mészkő a ráfutó vizeket elnyeli és a mélyben a forráshoz vezeti.

Folytatva a gyaloglást megérkeztünk a Pisztrángos tavakhoz. Az út mentén szinte végig találhatóak olyan tavak, amelyekben különböző életkorú pisztrángokat nevelnek. Az itt elterjedt pisztrángfajta a sebes pisztráng, mely őshonos fajta Szilvásvárad környékén. Voltak köztünk olyanok, akik még nem kóstolták a pisztrángot, de nem is vágynak rá, mert nem szeretik a halakat. Az idősebb korosztály viszont nosztalgiával gondolt vissza, amikor először ízlelte meg ezt a finom halhúst.

“Sohasem az a fontos, hogy milyen messze, milyen magasra ment az ember, s az sem, hogy milyen nehezen – csakis az, milyen élményeket hozott magával.” Karl Lukan

Útközben megcsodáltuk a Vadbemutató-kertet, ahol a kis vadaskert fő látnivalóit a dámszarvasokat és a hazánkba az 1880-as években betelepített muflonokat néztük meg közelről. A következő állomás a Szabadtéri Erdei Múzeum volt. Ez a múzeum a régi erdei mesterségeket, és művelőik mostoha életkörülményeit eleveníti fel. Olyan mesterségek eszközeit, építményeit, munkafázisait rekonstruálták itt eredeti környezetükben, mint az ölfavágás, a mész- és szénégetés, zsindely-, gyanta- és üvegkészítés vagy hamuzsírfőzés.
Délután 2 óra körül érkeztünk vissza az Erdei Kisvasút melletti Kalandparkhoz, ahol néhány bátor diák kipróbálta magát az Euro bungee trambulinon.
Az egri busz indulásáig fagylaltozással, beszélgetéssel töltöttük az időt. Közösségünk minden tagja jól érezte magát a kiránduláson. Azok az idősek, akik már rég óta nem mozdultak ki otthonról és most eljöttek velünk túrázni, piknikezni, nagyon örültek ennek a lehetőségnek. Biztonságot jelentett nekik, hogy fiatalabbak veszik őket körül, akikre számíthatnak az egész kirándulás ideje alatt.

Igazán felejthetetlen volt a kirándulás, melyre a pályázati támogatás nélkül biztos, hogy nem került volna sor! A résztvevők közös véleménye volt, hogy az ilyen közösségi kirándulásokat a jövőben többször is meg kell ismételni.

Forrás: szilvasvarad.hu/